A tornyok több félék lehetnek. Az első ilyen vakmerő építmény, már ha a régi bölcsek ószövetségi szó és írásbeli hagyományának hinni lehet a hírhedt Bábel Tornya volt. Na ekkor kezdődött a tohubavobu és megkergült az egész világ. Az emberek ahányan voltak – annyi fele futottak, s ahányan voltak – annyiféle nyelven kezdtek zsinatolni.
Én azt hiszem igaz lehetett ez a történet, mert az emberek ma sem értik egymás szavát, még akkor sem értik, ha azonos nyelven beszélnek.
A torony állhat a tengerek fölé magasodva is, mohos, algás falán megtörnek a hullámok és tanúja a vizek titkainak Világít a szélcsendes időkben, a viharos éjszakákban reményt kelt a hajótöröttek szívében. Ha megértünk már annyi időt, hogy vissza tudjunk tekinteni – azt látjuk, hogy minden korban, legyen bármily lealjasult és demoralizált az adott társadalom de, minden században akad legalább egy ember, aki Pharosként, a tömeg fölé magasodik jó irányt mutatva. Sajnos az emberek többsége csak akkor néz fel rá és veszi észre a fényét – amikor már tajtékzik a tenger.
A torony emelkedhet a Templomok és Bazilikák fölött is. Lehet rajtuk kereszt, félhold, csillag, kakas és egyebek.
Az imádat tárgya, akinek dicsőségére a tornyot építették – lehet: Isten, Jézus Krisztus, Allah, Buddha, Visnu, Siva, vagy Krisna – tulajdonképpen egyet motivál. És mégis – mint nagy költőnk Ady Endre írja egyik csodálatos költeményében –ezek közül egy is olyan, mint a Százfejű Hidra. De mégis mindegyik a békét, a szeretetet, az emberséget, az egymás iránti toleranciát hirdeti, mint egyetlen utat, amellyel üdvösséget nyerhetünk.És hol van ezen a drága kék bolygón béke? Hol van a szívekből a szeretet? Az emberség, a tolerancia?
És kit és mit imádunk és kit követünk tulajdonképpen? Mert ezek nélkül üres szólamokká válik az igehirdetés Státusszimbólummá a kereszt, és kétséggé válik a hit.
A torony láthatatlan is lehet. Ezt úgy hívják – Elefántcsonttorony. Sose dicsérték azt, aki behúzódott egy ilyen toronyba. Hogy kik voltak és manapság is kik a lakóik? Megmondom. – Költők, írók, művészek, tudósok és olyan emberek akik az eldurvult valóság elől ide menekültek. Némák, holott van szavuk, vaknak teszik magukat, pedig ők a látók. Elhúzódnak és hallgatnak. Ez nem az ő világuk. Ez a vaginák, a péniszek az izzadság és verejtékszagú szeretkezések szókimondó irodalma, művészete És ők ezt nem tartják irodalomnak, de az elefántcsonttoronyból nézni fejcsóválva a kinti egyre halmozódó szemetet kényelmes megoldás.
Mert mit mond Babits Mihály? – Vétkesek közt cinkos, aki néma
***
.
