A világ tetején

/ A káosz /

Ülök a világ tetején és gondolkodom,

mi is az én feladatom…

Sarkából kifordítani,

közben törni, ordítani,

omladékon kóborolni,

összeomlást, megújulást

végignézni, hogyan törik szilánkokra,

forró láva egy fintorra,

kihűlt kráter egy mosolyra.

Jégeső a hideg könnyek,

emberek jönnek, gyűlölnek, ölelnek, ölnek.

Egy kavics kezemben,

őrület fejemben, a fény szememben.

Minden és sötétség,

apró változás, parányi vétség,

szikla görgeteg, felébredt szörnyeteg,

elsöprő félelem,

csillogó, értelmetlen értelem.

Ülök a világ tetején és gondolkodom,

van valami feladatom…