Kürtök szomorú hangja

Kürtök szomorú hangja

És virágok illata száll

Hosszú fehér álmából

Lassan felébred a táj

Kürtök szomorú hangja

A lányok felvillanó mosolyában

A semmibevesző szürke utakon

Ahogy mennek a végtelen éjszakában

Kürtök szomorú hangja

Ölel és visszatart az idegenben

Létemet kérdőjelezi és hagyja

Hogy ólomsúlyú legyen minden

És száll a kürtök szomorú hangja

És ölel tovább a képzeletben