Májusról álmodtam

A szívembe nézett egy csendes téli est,

melegen sötétlő, lágy pilláid mögül,

s ezt a jégvirágos pihefehérséget

törte, mint egy varázst, szét a kedvem körül.

Bár a tél, csillogó ezüstbe tiporta

a színek, s illatok ébredező táját,

e kristályvörös most fénnyel vérzik újra,

s némán csodálom a szétszórt színű lángját.

Huncutul rámnéztél, s házunk előtt megint

bólogat az akác, porlepte lombja közt

sok-sok fürtös virág, szórja az estére

szerelemillatát. Lakkos levelekben

rózsák integetnek. A párás ablakon

kacsingatva dugják össze a fejüket.