LONDONI FOTÓK

Sötét volt még, nem láttunk házakat.
A gép a kelő nap mellett haladt.
Egyszer csak szinte megbolydult a város,
és átölelt a nyüzsgő forgatag.

* * *
A nagy folyón a Temze hídjai
nem érdekeltek minket, és mai
eszemmel azt kell mondanom:
talán a Kings Road téglaházai,

ahol lófráltunk kezünk zsebre téve,
többet jelentenek nekem egy éve,
mint minden műemlék vagy múzeum,
Westminster, Tower, Szent Pál együttvéve.

 

* * *

 

A pubok hajópadlóját sötét
foltok csúfítják, csikkek szerteszét.
A deszka meg már kétszáz éve szívja
a vendégek kiloccsantott sörét.

Mi whiskyt ittunk, mennyit? nem tudom,
de sok pohár hevert az asztalon.
Aztán mikor a kocsma már bezárt,
vacogva vártunk kint a vaspadon,

a külváros egy eldugott terén.
Galamb sétált a szökőkút jegén:
veszett kutyaként rontott ránk a tél.
A várost akkor ismertem meg én.

 

* * *

A bárokban már lépni sem lehet
éjfél után, csak izzadt testeket
érzel magad körül, tombolsz te is,
és az egész terem lüktet veled.

 

* * *

Disco után, egy hűvös reggelen
az utcákat ellepték hirtelen
a turisták. Sapkában, nagy kabátban
fényképeztek a Trafalgar Square-en.

Mi meg néztük a szürkészöld eget.
Olyanok voltak fönt a fellegek,
mint az ijesztő, furcsa rajzú árnyak
El Gréco képén Toledo felett.